Hogyan viselkedjünk a vadon élő állatokkal?

Az állatok életében a tavasz jellemzően az utódaik világra hozásának időszaka. Ez különösen veszélyes állapot mind az anya, mind az utódok számára, ezért nekünk embereknek ilyenkor még óvatosabban kell mozognunk a természetben.
Az év kezdetétől (lásd a csíkos kis vadmalacok februárban születnek) gyakrabban találkozhatunk kicsinyeiket vezető anya-, vagy „elfektetett” apró állatokkal. Mivel az újszülött szarvasfélék (őz, dámvad és gímszarvas) nem tudnak lépést tartani az anyjukkal, ezért a mama gyakran elfekteti kicsinyét amíg pl. táplálkozik, hogy legyen teje a szoptatáshoz. Nagyon sok ember esik ilyenkor abba a hibába, hogy az elveszettnek hitt állatot megsimogatja, ami azzal a súlyos következménnyel járhat, hogy az anyja nem ismeri meg a szagáról a saját kicsinyét, ezért sorsára hagyja.
Előfordul sajnos az is, hogy az árvának gondolt állatot haza- vagy egy közeli szakemberhez viszik. Ezeknek a „talált” állatoknak az életben maradási esélye igen csekély, mert a felnevelésük egy ember számára nehéz. Például egy őzgidát 3 óránként kecsketejjel kell cumiztatni 2 hónapon keresztül, sőt eleinte még a fenekét is törölgetéssel kell ingerelni, hogy széklete legyen. Amennyiben sikerült egy hím egyedet hazavinnünk és felnevelnünk, 1 éves korára már olyan agancsa képződik az őzbaknak, amellyel akár játékból is komoly sérülést tud okozni.
Mindezek fényében, ha természetjárásunk során vadon élő állattal találkozunk, a lehető legjobb, amit tehetünk, hogy megállunk, és csendben megvárjuk, amíg a vad eltávolodik tőlünk. Vegyük észre, hogy a természetben az állatok vannak otthon, mi emberek csak vendégek vagyunk, viselkedjünk is úgy, mint vendégségben. Sétáink vagy sportolás során maradjunk a kijelölt túraútvonalakon, ösvényeken.

A dámvad, gímszarvas és vaddisznó képek fotósa Szabó István, nyugalmazott erdész.

 Saját tapasztalat: a Vackor Vár Erdei Iskolában is előfordult már néhányszor, hogy jó szándékú természetjárók "megmentettek elárvult" kisállatokat, és nem tudván, mihez kezdjenek velük, az erdésznek adták őket. Így voltunk kénytelenek felnevelni - eleinte a házban, majd szabadon engedve az erdőben - pl. egy őzbakot és egy dámszarvast kecsketejjel, két borzot macskatápszerrel, valamint többféle madarat is különböző kukacokkal (az erdei iskolázó gyerekek legnagyobb örömére persze :)).
Makra Zsuzsanna, PR referens 

 

Vissza a kezdőlapra...

A weboldalon cookie-kat használunk, amik segítenek minket a lehető legjobb szolgáltatások nyújtásában.
Elfogadom a sütik használatát. Adatkezelési tájékoztató