Idén november 11-én került megrendezésre a KEFAG Zrt. Dél-Kiskunsági Erdészet Sáskalaposi Parkerdejének sportpályáján a X., immár jubileumi trófeaszemlénk, melyen elsősorban a Kelebiai Vadászterület trófeái kerültek kiállításra, de emellett a Mélykúti Vadaskertünk, és a szomszédos vadásztársaságok (Balotaszállás, Kisszállás és Zsana) is bemutathatták az idén ősszel elejtett bikák agancsait.

A jubileum kiváló alkalom arra, hogy még mielőtt rátérnénk a szemlén elhangzottakra, a kiállított trófeák és idei eredményeink részletesebb ismertetésére, szóljunk pár szót arról, hogy mi minden történik a megnyitó előtti napokban, órákban…
A szemle alapvető információk nélkül csak agancsok szép és érdekes, de viszonyítási alap nélküli halmaza lenne, így az idény lecsengésekor a hatósági trófeabírálat megszervezése az első és legfontosabb feladat. Erre idén október 29-én került sor, kihelyezett bírálat formájában, a Sáskalaposi Vadászházban. Ezután történt a szemle időpontjának kiválasztása, és a meghívottak névsorának összeállítása, valamint kiértesítésük, mindez a KEFAG Zrt. központjának közreműködésével. A bírálati adatok birtokában már el lehetett készíteni minden egyes trófeához a legfontosabb adatokat tartalmazó cédulákat, a már megszokottá vált összesítőket, és az érmekre rá lehetett hurkolni a nemzeti-színű szalagot. A szemle előtti napokban került sor a trófeák egyenkénti lefotózására, beazonosítható módon, a házi archívumunk részére.

Ősz lévén rengeteg falevél került a sportpályára; ha teljesen nem is, de a nagy részét sikerült összegyűjteni és elszállítani a helyszínről. A körletrendhez tartozott még az esőbeálló és a padok megtisztítása, a vizesblokk működésének ellenőrzése, hibáinak kijavítása, valamint közvetlenül a rendezvényhez kapcsolódóan a sátrak felállítása, sörpadok és -asztalok elhelyezése, az aktuális dekorációs- és ismertetőanyagok kihelyezése, a vendéglátás elemeinek elő-készítése, a parkolóhelyek kitáblázása, és persze az 50 db trófea-állvány kihelyezése és rögzítése. Idén egy arénaszerű elrendezést alakítottunk ki, melynek lényege, hogy az öt sorba rendezett állványok háromszögkötésben kerültek elhelyezésre, és a sorok szélei előrefelé megtörtek, így középtájról nézve szinte mindegyik kiállított trófea láthatóvá vált. Sokéves tapasztalatunk azt mutatja, hogy amit csak lehetséges, a szemle előtti napig meg kell csinálni, mert a szemle délelőttjére így is még mindig nagyon sok teendő marad: az agancsokat ki kell hordani, és az előre megtervezett rend szerint el kell helyezni az állványokon, azon biztosan rögzíteni, hogy az esetleges erősebb széllökések se okozzanak galibát. A legfontosabb adatokat ismertető feliratok kihelyezése, az érmek felrögzítése, és a díszítés csak ezután következik; idén az újrahasznosítás jegyében egy néhány nappal ezelőtti vadászcsoportunk terítékének ezüst-fenyőgallyait használtuk fel. A szomszédos vadásztársaságok is ekkor hozzák agancsaikat; az ő részükre biankó információs cédulákat készítünk, és ilyen-kor, az elmondásuk alapján töltjük ki azokat. Ezzel párhuzamosan a bográcsban már fő a pörkölt, gőzerővel zajlik az asztalok megterítése, az üdítők ki-hordása, a kínálópult előkészítése, a virág-dekorációk elhelyezése, a hangosítás és a filmvetítés eszközeinek áram alá helyezése.
Végeredményben – természetesen az eredményes idény mellett – közel húsz ember összehangolt és lelkiismeretes munkája szükséges ahhoz, hogy amikor eljön az ideje, nyugodtan és büszkén fogadhassuk vendégeinket.
A szemle napján ködös reggelre ébredtünk, a szél is élénken fújt; de aztán – mint majdnem mindig – később kisütött a nap, és felszállt a köd.
A rendezvény hivatalos kezdetét kürtszó jelezte. Az alkalmi kürtegyüttest Preszner Sándor irányította, további három tagját a Dél-Kiskunsági Erdészet sokoldalú, zenére fogékony szakszemélyzete adta.
A kürtszó után először Koczka Zoltán, a KEFAG Zrt. termelési vezér-igazgató-helyettese köszöntötte a meghívott és megjelent vendégeket. El-mondta, hogy ez a szemle fontos a KEFAG Zrt-nek, mivel a Dél-Kiskunság Erdészet által kezelt vadászterületek a vállalat összkilövésének közel felét adják, nagyban hozzájárulva ezzel a vadászati ágazat eredményességéhez. Ki-emelte, hogy a minőségi trófeákra nagy a kereslet, vendégeink kétharmada külföldi vadász. Megemlítette továbbá, hogy az itteni eredmények nagy része a mintegy 700 egyedből álló dám törzsállománynak köszönhető.
Utána Tóth Attila, a Dél-Kiskunsági Erdészet erdészeti igazgatója köszöntötte a megjelenteket, és beszélt az itt folyó minőségi vadgazdálkodás leg-fontosabb sarokköveiről: az erdő és a benne élő vad harmóniája az optimális vadlétszám fenntartásával; folyamatos élőhelyfejlesztés (jelenleg is zajlik két kisebb kapacitású itatókút napelemes rendszerre történő cseréje); korszerű vadföld- és vadlegelő-gazdálkodás; megtermelt lucernaszéna és vásárolt cukorrépa megfelelő időben és mennyiségben történő kietetése. Ezután ismer-tette az idei barcogás lefolyását és eredményeit. Elmondta, hogy a szeptember végi előbarcogás ígéretesnek bizonyult, de az október 7-10. között megszokott főbarcogás kissé későbbre tolódott, csak a hónap közepén indult, de aztán a hónap végéig kitartott, a legintenzívebb az október 23-24-i hétvége volt. A lassan induló idény ellenére a kiváló helyismerettel rendelkező, szervezetten működő vadászati szakszemélyzet rutinjának és fiatalos lendületének köszönhetően a feladatot így is sikerült megoldani; a kilövések tekintetében legintenzívebb időszakban (okt. 16-24.) 26 dámbika került terítékre.   
Az idei barcogásban a szemléig 36 dámbika került terítékre, korukat tekintve 18 öreg, 17 középkorú és egy fiatal bika. Az érmes arány meghaladta a 94%-ot; 24 arany-, 5 ezüst- és 5 bronzérmes trófeát adott a vadászterület. Négy 200 CIC-pont feletti trófeát sikerült vendégeinknek elejteni: 206,10 (5,07 kg), 205,04 (5,44 kg), 200,53 (5,36 kg) és 200,24 (4,53 kg). Összesen hét trófea tömeg haladta meg az 5 kg-ot, az előbb említetteken túl: 5,60 kg, 5,35 kg, 5,09 kg és 5,02 kg. A trófeatömeg tekintetében az érmes átlag 4,55 kg, míg a lapátos átlag 4,52 kg. Az idei felrakás kb. 20-30 dkg-mal gyengébbnek bizonyult, melynek oka minden bizonnyal a jelentős nyári forróság, és a vele járó szárazság lehetett.
A Kelebiai Vadászterületen idén elejtett gímbikákból hatnak a trófeája is kiállításra került. Örömteli, hogy az idei bőgésből került ki a vadászterület eddigi legnagyobb trófeája, melynek tömege 11,18 kg, CIC-pontszáma 224,31.
Az őz vonatkozásában is helyi rekordnak örülhettünk idén, egy szerencsés belföldi vendégnek a nyári üzekedésben sikerült egy 484 g trófeatömegű ezüstérmes bakot elejtenie.
A Mélykúti Vadaskertben öt dámbika esett, három öreg bika és két középkorú, mindegyikük érmes minősítést kapott a bírálaton, két aranyat és há-rom ezüstöt. Az érmes (és egyben lapátos) átlagtömeg 4,34 kg.
Mivel 2020. novemberében a járványhelyzetre vonatkozó akkori szabályozás nem tette lehetővé az Alföldi Erdőkért Egyesület Kutatói Napjának megtartását és a kitüntetések átadását, ezért Kindla Pál nyugdíjas vadászkollégánk részére az Alföldi Erdőkért Emlékérem ünnepélyes átadására most került sor. A kitüntetést közel négy évtizedes, a vadgazdálkodásban nyújtott teljesítményével és áldozatos munkájával érdemelte ki.
A beszámolók után kürtszó jelezte a rendezvény hivatalos befejezését, persze a nemhivatalos rész csak ezután következett: a kiállított trófeák részletesebb megtekintése, rögtönzött szakmai értékelések és beszélgetések, fotózások és fotózkodások, a szakszemélyzet tagjainak színes beszámolói, egy-egy izgalmas vadászat felidézése, és természetesen a jó étvággyal elfogyasztott vaddisznópörkölt…

 Szerző, fotók: Hulej Zoltán

Vissza a kezdőlapra...