Kitüntetések az Országos Erdészeti Egyesület 145. Vándorgyűlésén

Sódar Pál - Kaán Károly díjasAz erdész szakma 2014-ben Sopronban, az Alma Mater helyszínén tartotta szokásos éves nagyszabású összejövetelét, immár 145. alkalommal. Hagyományosan ekkor adják át az arra legérdemesebbeknek az egyesület rangos kitüntetéseit is. Egy kiemelt-, háromszor három úgynevezett nagydíj és 15 elismerő oklevél került kiosztásra ez évben is, melyet az egyesület díjbizottságának „előzsűrizése” után a 3800 fős tagság küldöttgyűlése szavazott meg.

Nagy ünnep volt ez a magyar erdész szakmának, de még ennél is nagyobb az alföldi-, a kiskunsági erdészeknek, mert a három említett nagydíjból kettő-, az elismerő oklevélből szintén kettő főt ért az a megtiszteltetés, hogy ünnepélyes keretek között vehette át az egyesület vezetőségétől eme rangos elismeréseket. Ilyen arányú kitüntetésben a kecskeméti erdészek a díjazások történetében még egyetlen alkalommal sem részesültek. Különösen emeli még ennek fényét, hogy minderre Sopronban, a szakmai felsőoktatás fellegvárában kerülhetett sor.

Az ünnepélyes átadáson elhangzott, hogy a kitüntetés megtiszteltetés és öröm annak, aki kapja, de ugyan ilyen öröm és megtiszteltetés annak a szűkebb közösségnek - jelen esetben az egyesület Kecskeméti Helyi Csoportjának is -, aki felterjeszti, illetve akit képvisel a kitüntetett.

A 2014. évi Vándorgyűlésen a KEFAG Zrt. négy nyugállományú, ill. aktív dolgozója részesült kitüntetésben. Nevezetesen Sódar Pál, korábbi vezérigazgató Kaán Károly díjat, Virágh Pál, a Bugaci Erdészet kerületvezető erdésze Decrett József díjat, Madácsi Sándor az Észak-Kiskunsági Erdészet erdészeti igazgatója és Németh Imre, ugyanezen erdészet jogelődjének volt műszaki vezetője elismerő oklevelet vehetett át.

A kitüntetések indoklását a nevekre kattintva csatolva, valamint Sódar Pál ünnepi közgyűlésen elhangzott beszédét az alábbiakban olvashatják.

Koczka Zoltán, az OEE Kecskeméti HCs titkára

A teljes hír: www.oee.hu

Sódar Pál interjúja a Gong Rádióban:




Sódar Pál ünnepi közgyűlésen elhangzott beszéde:

Az első szó a köszönet szava! Minden kollégám nevében szeretném megköszönni az elismerést, a támogatást, hogy méltónak tartottak bennünket a Kaán Károly Emlékéremre!
Csodás érzés, hogy Sopronban az Alma Mater és a „hűség városában” vehettük át a díjat.
Én olyan helyről jöttem, ahol évszázadok során nagyon sok „erdészeti” program született; Mária Teréziától Kaán Károlyon- s az 50-es éveken keresztül a rendszerváltás időszakát is beleértve. Sajnos, ezekből a tervekből nagyon kevés valósult meg.
Olyan helyről jöttem:
- ahol a kormányzat és a politika időnként kiemelten kezelte az Alföld problémáit, de végül a figyelem mindig alábbhagyott,
- ahol sok szép szakmai dolog valósult meg, de el kell ismerni, voltak melléfogások is,
- ahol a legnagyobb és a legszebb szakmai feladatok az 50-es, 60-as és 70-es években adódtak! Akkoriban 16-20 ezer ha erdőt telepítettünk az országban, döntően az Alföldön.
Olyan cégtől jöttem, amelyik korábban országos erdősítési és fásítási központ volt - Kecskemét. Évente 3-3500 ha erdősítést végzett/végeztünk, aminek csemete szükséglete 30-35 millió darab volt. A halmozott ápolási területe többtízezer hektárt tett ki.
Éppen ezért, én ezt az elismerést annak a több ezer kétkezi munkásnak és szakszemélyzetnek ajánlom fel, akik rendkívül mostoha körülmények között végezték munkájukat, ültettek és izzó homokon ápolták a csemetéket, hogy erdő legyen.
Nekik köszönhetjük, hogy ma élhetőbb az Alföld.
Ebben az ünnepélyes pillanatban szeretnék emlékezni első igazgatómra, Csontos Gyula erdőmérnökre, a Kiskunsági Állami Erdőgazdaság igazgatójára. Pontosan 50 évvel ezelőtt megjelent az egyetemen és agitált bennünket: „gyertek Kecskemétre, gyertek az Alföldre, ott nagy dolgok történnek és nagy feladatok várnak rátok”. Mi hittünk neki és mentünk, így kerültem ide, pedig több mint negyven mérnök dolgozott a cégnél!
Most visszatekintve az eltelt 50 évre, elmondhatom: Gyula bácsi, igazad volt! Nagy kihívás és embert próbáló munka volt!
Szokatlan kérésem lenne, bár közgyűlésen nem szokás ilyet tenni, de talán éppen ezért kell megtennem! Mi, alföldi erdészek, imádjuk és csodáljuk a hegy- és dombvidéki erdőket, tölgy- és bükkerdőket. Szeretjük is természetesen, de mégis visszavágyunk az Alföldre, az akácerdőkbe, fenyő- és nyárerdőkbe.
Én nem azt kérem tőletek, hogy ti is szeressétek az alföldi erdőket, de azt igen, hogy az elvégzett hatalmas munkát - az elődök munkáját – ismerjétek el és értékeljétek!
Mostanában ismét fellángol a vita: kell-e erdő a homokra, az Alföldre?
Az egyik vezérigazgató társam azt mondta Bugacon: „Nem kell ide erdő, elég a zöld bokor is!” Azt hiszem, a kolléga önmagát minősítette. Igaz, Divald Adolf is - egyesületünk alapító tagja - tagadta az Alföld erdősítését.
A másik radikális véleményt Kecskeméten a Kiskunsági Nemzeti Park Természetházában hallottam: „egyetlen akácot vagy fenyőt nem akarok látni az Alföldön”. Ekkor határoztuk el 2010-ben az AEE keretében, hogy fórumokat szervezünk az alföldi erdők érdekében, az akácért, nyárért és a fenyőért. Célunk a reális/valóságos megítélése az alföldi erdőknek - gazdasági, védelmi, szociális és egyéb szempontból.
Ma ismételten nagy és kiemelt figyelmet kap az Alföld. Döntően az akác miatt. Szeretnénk, ha egyezség születne a szakmán belül és a természetvédőkkel, többek között arról, hogy milyen szerepe lehet a jövőben az akácnak, hol kell és lehet korlátozni, valamint arról, hogy milyen forrásokat kell biztosítani az akácerdők átalakításánál.
Mint tudjátok, ez év elején a Vidékfejlesztési Minisztérium javaslatokat kért egy lista összeállítására, amit Nemzeti Értéktárnak nevezett el.
Kecskeméti kollégák – főként Koczka Zoli - javasolták, hogy az Alföldfásítás kerüljön bele az Értéktárba, amit az Alföldi Erdőkért Egyesület elfogadott, és beadta a pályázatot.
Nagy örömmel jelentem be, hogy pályázatunk sikeres volt, az első lépést megtettük.
Az Alföldfásítás bekerült az Ágazati Értéktárba.
Végezetül a legnagyobb magyar szavait idézném: „A magyarság bölcsője az Alföld ”.
Mi továbbra is ennek szeretnénk megfelelni és ennek szellemében végezni munkánkat.
Társaim nevében is szeretném megköszönni még egyszer az elismerést, a bizalmat. Az alföldiek számára különösen kedves a Kaán Károly Emlékérem.

Virágh Pál - Decret József díjas Elismerő oklevélben részesültek - Madácsi Sándor, Németh Imre

Vissza a kezdőlapra...

A weboldalon cookie-kat használunk, amik segítenek minket a lehető legjobb szolgáltatások nyújtásában.
Elfogadom a sütik használatát. Adatkezelési tájékoztató