Kitüntetéssel ismerték el Mihályka Tibor munkáját
2015. augusztus 19-én a Vajdahunyad várban dr. Fazekas Sándor földművelésügyi minisztertől vehette át az ÉLETFA Emlékplakettet Mihályka Tibor, nyugalmazott kollégánk
SZÍVBŐL GRATULÁLUNK AZ ELISMERÉSHEZ!
Mihályka Tibor 1925. augusztus 5-én Kecskeméten született. Apai nagyapja szintén erdész volt, ezért is volt meg benne az erdő és természet iránti vonzalom. Szakmai pályafutását 1946. június 1-én kezdte meg a Szikrai-Tőseredi Állami Erdőgondnokságnál. 1952-54-ig a Bács-Kiskun Megyei Erdőtelepítő Állomásnál, mint erdészeti technikus dolgozott. Az Erdőtelepítő Állomások megszüntetésével 1954-ben a Kiskunhalasi Állami Erdőgazdaságnál, majd a Kecskeméti Erdőgazdaságnál kezdett el dolgozni, és kisebb megszakítással nyugdíjba vonulásáig (1985. 12. 31-ig) fásítási-, erdőművelési-, vadászati előadó, valamint titkárság vezetői feladatokat látott el.
Valamennyi munkakörében kiemelkedő munkát végzett, feladatait szakszerűen látta el. Gazdasági munkája mellett eredményesen vett részt társadalmi munkákban is. Megválasztották a kecskeméti Nimród Vadásztársaság vadászmesterének.
Munkatársaival és vezetőivel jó emberi kapcsolatot ápolt. Több alkalommal is kitüntették „Kiváló Dolgozó”, „Erdészet Kiváló Dolgozó” címmel. 1985-ben „Kiváló Munkáért” kitüntetésben is részesült.
Korábbi miniszteri, állami kitüntetései, elismerései:
- Kiváló Dolgozó (1956, 1971, 1977, 1981)
- Erdészet Kiváló Dolgozó (1965)
- Kiváló Munkáért (1985)
Nyugdíjas éveiben is állandó kapcsolatot tart fenn környezete aktív erdész kollégáival az Országos Erdészeti Egyesület Kecskeméti Helyi Csoportja rendezvényein. Ezekben az években két önállóan írt - hiánypótló szakmatörténeti - kiadványa is megjelent volt munkáltatója, a KEFAG Zrt. támogatásával, melyek hű képet rajzolnak az Alföldfásítás múltjáról, egyben történeti dokumentumként is szolgálnak az államerdészet megalakulásának kezdeteiről (2005-ben Emlékek a Duna-Tisza közi erdőgazdálkodásról és 2011-ben Erdész múltam, életutam címmel).
További jó egészséget kívánunk Tibor bácsi!
Fotó: Mőcsényi Miklós