Forrás: Hírös.index

Az Alföldi Erdőkért Egyesület rendezi a KEFAG Zrt-vel egyetemben ezt a mai rendezvényt. Miután az ENSZ a 2011-es évet az erdők évének nyilvánította, ezért egy picivel több figyelem fordul az erdőkre az idén, és mi szakmabeliek megpróbáljuk ezt az évet kihasználni, hogy a munkánkat jobban megismertessük a társadalommal.

El kell mondani, hogy az utóbbi időben egyre inkább szélsőséges vélemények alakultak ki a nem őshonos fafajok ellenében, amely vélemények arra irányulnak, hogy az itteni termőhelyeken, az erdei fenyő, fekete fenyő valamint az akác erősen túlsúlyban van. Ezt a rendezvényt szeretnénk arra felhasználni, hogy az itteni erdőknek az értékét több szempontból megvilágítsuk. Értékeljük gazdasági szempontból és abból a szempontból is, hogy az életminőség tekintetében milyen szerepet játszanak a térségben ezek az erdők.

A rendezvényen teret adunk a nemzeti parknak, a természetvédőknek, ugyanakkor viszont megszólaltatjuk a gazdasági szakembereket és a szociológusokat is, sőt Jánoshalma polgármesterét is, aki a település szempontjából értékeli ezeket az erdőket.

Megjegyzem az egyesületünk jogelődjei 1975-ig nyúlnak vissza, amikor az akác és fenyőtermesztési rendszer apropóján a faipari és erdészeti kutatóintézetekkel, illetve a Nyugat-Magyarországi Egyetem és számos középfokú intézmény, majd a magánerdészek csatlakozásával alakult ki a mára egyesületté váló komplex jellegű összefogásunk. Földrajzi tekintetben egyesületünk a Szabolcstól egészen Győrig terjedő síkvidéki erdőgazdálkodásban érdekeltek tömörülése.

Mi az álláspontja a Parlament Mezőgazdasági Bizottságának az elnökének az őshonos és nem őshonos erdők gazdálkodásában érdekeltek vitájában?

Mint gazdálkodó ember, aki ebben a környezetben nőtt fel elmondhatom, hogy erdő nélkül nem megy. Ezt nem csak mi és a magas szintű szaktudással rendelkező erdészek mondják, hanem az őseink is, hiszen pontosan tudjuk, hogy pár évszázaddal ezelőtt a Duna-Tisza köze egy buckás homok volt, aminek a megkötésére a szőlőt és az erdőt használták. Én magam, aki egy tanyán születtem és egy ilyen környezetben nőttem fel, elmondhatom, hogy gyerekkoromban a tanya egyik felén erdő volt és a jobb minőségű földön pedig szőlő és gyümölcsös, konyhakerti növények és búza kukorica termett.  Elmúlt 30 év és a családunk sem tudott a mit tenni a gyenge minőségű földdel, minthogy erdősítsünk.

Ezt nagyban segíti természetesen egy uniós projekt, ami gyakorlatilag olyan támogatást ad jelenleg is, hogy aki odafigyel, netán önmaga végzi a telepítést, az ingyenes költséggel kalkulálhat. Sőt ha mindent maga végez valaki, talán még egy kis plusz is marad a telepítés után. Persze az erdő értéke nem a telepítés évében, sőt nem is a rákövetkező három évben jelenik meg, hanem az ötödik, hatodik évtől mutatkozik csak meg a ritkítás, tisztítás során létrejövő tűzifa formájában. Nagyon sok önkormányzat csak azért telepített saját területen erdőket, hogy a helyben lévő, szociálisan rászorultaknak és a munkaprogramból kimaradtaknak, közmunkaprogramot felajánlva ezt műveltesse, és a kinyerhető kötelező ritkítás során a kapott fa máris tűzifaként felhasználható. Nem mellesleg így nem az állami- és magánerdők dézsmálásba kezdenek a rászorulók.

Őshonos fafajnak mondják, ami az utolsó jégkorszak után itt maradt fafajta, így például az akácot nem tekintik őshonosnak, mert az Amerika felfedezése után került hozzánk. Viszont hozzá kell tenni egyrészt, hogy az elmúlt évszázadok során komoly honosodási folyamaton esett át az akác, és mondjuk el azt is, hogy az itt élő embereknek nagyon komoly segítsége volt, mind az építkezések során, mind a szőlők támrendszereinek a kialakításában, mind pedig a fűtési értékében.

Tudok róla, hogy nyomokat találtak arra, hogy valamikor tölgyesek borították a Duna-Tisza közét, de nézni kell a valóságot, miszerint olyan mértékű talajvízszint csökkenés következett be, ami már a tölgyesek számára nem megfelelő.

Jánoshalmán vagyunk, ahol 60 éve még 2700 hektár szőlő és gyümölcsös volt, ma pedig 70 hektáron van szőlőültetvény, mivel a térség zömét betelepítették erdővel. Ön szerint miért változott meg minden Jánoshalmán?

Ez egy adottság volt, mert a vadkerti, kiskőrösi, keceli homokos félbarna földeken nem kellett a kolhoz jellegű gazdaságokat kialakítani, itt pedig a háború után gyorsan kialakították azt a gazdasági modellt. Sajnos nem vették figyelembe, hogy ha a szőlő gazdátlan, akkor az tönkre is megy. Így járt többek között Jánoshalma és térsége is, miközben számos nagyon jó minőségű földje van a térségnek.

Nagyon fontos, hogy az erdőtelepítések során nem szabad elvenni más kultúrközeg telepítésére alkalmas növények elől az erdőtelepítéssel a lehetőséget. Azok a szakemberek akikkel ma itt találkoztam pontosan tudják szerencsére hogy hol van ennek a határa. Hozzájuk kell fordulni, mert állítom, hogy a sík vidéken zajló erdőgazdálkodásnak más a logikája, mint a hegyvidéken folyó gazdálkodásnak.

A KEFAG Zrt jelentős szerepet vállalt az Alföldi Erdőkért Egyesület fórumának a megszervezésében. Miért támogatták a rendezvényt?

A területileg illetékes egyesületi tagként a célunk az volt, hogy a kiskunsági erdők jelentőségét bemutassuk, az alföldi erdők szerepét elismertessük, mind a szakmai közönséggel, mind a kapcsolódó szervezetekkel, mind a lakossággal.

A KEFAG Zrt-nek mi az álláspontja az őshonos és nem őshonos fafajtákat illetően?

A térség legnagyobb erdőgazdálkodójaként a legfontosabb számunkra az, hogy a kiskunsági erdőket általában véve megvédjük. Az, hogy milyen fafajokból állnak ezek az erdők, az már – az előzőekhez képest - némi túlzással, de részletkérdés. Elsősorban az erdők védő funkcióit szeretnénk bemutatni, a futóhomok megkötésén át, a talajvédelemben kifejtett szerepüket és egészségügyi jelentőségüket, mindezek mellett pedig a munkahelyteremtő és megtartó képességüket.

Mint az ország egyik legjelentősebb fagazdálkodását végző vállalat vezetője mit gondol, az őshonos fafajták, vagy a nem őshonos fafajták gazdálkodását lehet hatékonyabban végezni?

Az erdészek hosszútávon gondolkodnak, ezért nem tenném le egyértelműen a voksomat egyik fafaj mellett sem, hiszen számunkra a legfontosabb az, hogy stabil, állékony és egészséges erdeink legyenek. Tehát a feldolgozóipart az adottságokhoz kell igazítani és nem fordítva.