Kegyes volt az idő azokhoz, akik november 6-án ellátogattak Tompára, a Sáskalaposi Parkerdő sportpályájára, ahol az immáron hagyományosnak számító trófeaszemléjét rendezte meg a KEFAG Zrt. Dél-Kiskunsági Erdészete.
Az Alföldi ASzC Kiss Ferenc Erdészeti Technikum diákjainak vadászkürt bemutatóját követően a vendégeket Sulyok Ferenc, a KEFAG Zrt. vezérigazgatója köszöntötte. Beszédében elmondta, hogy a kedvezőtlen időjárás meglehetősen rapszodikus barcogást eredményezett. Ennek ellenére a szakszemélyzet rugalmasságának, kitartásának és tudásának köszönhetően nagyszerű agancsokat felrakó bikák kerültek terítékre. Köszönet illeti meg továbbá a kitartó vendégkört is, akiket még a határmenti településeken uralkodó helyzet sem rettentett el, és rendelkezésre bocsátották a kiállított trófeákat.

A dámállomány a szakszemélyzet és a térség vadgazdálkodásának köszönhetően nagyszerűen fejlődik. Beigazolódtak azok a várakozások, hogy a dám jól tolerálja a száraz élőhelyet. Ugyanakkor ehhez aktívan tenni is kell. Élőhelyfejlesztés, megfelelő táplálék és a víz hiányának orvoslása komoly áldozatokat igényel a vadgazdálkodók részéről. Ezt az igyekezetet tökéletesen bemutatja a szemlén felsorakoztatott gyűjtemény is. A Dél-Kiskunsági Erdészet kollektívája kiváló szakmai színvonalon tudja az állományt kezelni. Ezen felül nagyon fontos megemlíteni, hogy évről-évre vállalják azt is, hogy ezt a mustrát megrendezik.
Tóth Attila, a Dél-Kiskunsági Erdészet erdészeti igazgatója beszámolójában kiemelte, hogy a szakemberekben évről-évre van egyfajta szorongás, drukk amiatt, hogy az előző évhez képest milyen eredményeket tudnak produkálni. Az idei évben sem kellett szégyent vallani, hiszen a számok magukért beszélnek. A Dél-Kiskunsági Erdészet 42, a Zsanai Vadásztársaság 3, a Balotaszállási Rákóczi Vadásztársaság 5, a Kisszállási Földtulajdonosok Vadászati Közössége 2 trófeát tett közszemlére.
Az elmúlt évekhez hasonlóan az idei barcogás is különleges volt. Szeptember végén már zengett az erdő, ezt követően viszont egy jelentős visszaesést tapasztaltak. Majd október 15. után kezdődött az igazi barcogás, ami 7-10 napig tartott.
Azért fontos, hogy a főbarcogásban tudjanak vadásztatni, mert ekkor lehet válogató vadászatot alkalmazni, a következő szemlélet szerint: a bikaborjak között válogató vadászatot alkalmaznak, a csapos bikákból csak az egyértelműen kivalóakat vadásszák. A kanalasokat kímélve, a középkor második felében kezdik el kiemelni a lapátos bikákat, és lehetőség szerint az ereje teljében vagy éppen visszarakó vadat hozzák terítékre. Ez a záloga annak, hogy 12 év után továbbra is színvonalas tud maradni ez a trófeamustra. Az élőhely folyamatosan változik. Az időjárást tekintve az idei év sem volt kedvező. Noha a tavaszi időszak csapadékosabb volt, de ez sem tudta felszámolni az aszályt. Az agancsok fejlődése, a pontszámok alakulása egyértelműen azt mutatja, hogy ez a terület a dámnak való. De ehhez elengedhetetlen a megfelelő víz- és vadföldgazdálkodás, illetve a barcogást követően a kiegészítő takarmányozás, jó minőségű takarmánnyal.
Az eredmények a Kelebiai Vadászterületen a következők: a bírálaton bemutatásra került 32 bikából 28 érmet kapott; 20 arany, 5 ezüst és 3 bronzérem született. A lapátos átlagtömeg 4,62 kilogramm, az érmeseknél 4,71 kilogramm. 7 bika érte el a 200 vagy azt meghaladó CIC-pontszámot. Összesen nyolc 5 kg feletti kapitális bika került terítékre. A Mélykúti Vadaskertben elejtett hat dámbika mindegyike érmes minősítést kapott.

Tarjányi Lili

Vissza a kezdőlapra...