Előfordul, hogy a természetjárók túráik során vaddisznóval találkoznak. Ez a vadfaj alapesetben, - ha nem érzi magát fenyegetve - konfrontáció nélkül továbbáll.
Más a helyzet azonban, ha a koca utódokat vezet.
Manapság már szinte egész évben találkozhatunk csíkos malacokkal az erdőben. Éppen ezért nem árt tisztában lenni azzal, hogy ilyenkor mi a teendőnk.
Semmiképpen ne fogjuk meg őket. Egyrészt, mert már ilyen apró korukban is megpróbálja megvédeni magukat. Másrészt pedig egyetlen hangjukra a koca nagy valószínűséggel azonnal megjelenik valahonnan a takarásból.
Amennyiben az anya veszélyben érzi a kicsinyét, támadni fog.
Mivel meglehetősen erőteljes állatról beszélünk, a vele való konfliktus esetén, - a megfelelő és szakszerű ellátás hiányában - akár életveszélyes helyzetbe is kerülhetünk.
A legcélszerűbb ilyenkor az, ha lassan kihátrálunk a helyzetből, és az ellenkező irányba indulva távozunk. Szükségtelen zajt kelteni, mert ez csak feleslegesen ingerli az állatot. Ha a koca úgy érzi, nem fenyegeti valós veszély, nem kockáztat. Törekszik arra, hogy minél hamarabb biztonságos helyre vezesse a malacait.
Ha kutyával vagyunk, törekedni kell arra, hogy minél hamarabb látótávolságon kívül kerüljünk, mert az ugatás nyugtalanná teszi a disznót, és könnyedén a kutyára, vele együtt pedig ránk támadhat. Többek között ezért is célszerű pórázon tartani az ebet, hiszen a legfontosabb az, hogy egy ilyen találkozásból mindenki egészségesen jöjjön ki.
A fentebb leírtak ellenére fontos tisztázni, hogy a vaddisznó, ahogyan a legtöbb vadon élő állat sem támad ok nélkül az emberre.
Tarjányi Lili