Az erdőgazdálkodási tevékenység - legyen az hegy, domb vagy síkvidéki - a legnehezebb munkák közé tartozik. Különösen igaz ez a megállapítás térségünkre, hiszen a Duna-Tisza köze klimatikus és termőhelyi viszonyait tekintve, az erdőtenyészet szempontjából a legszélsőségesebbek közé tartozik. Ilyen körülmények között pedig csak rátermettséggel, komoly szakértelemmel és kitartással lehet sikereket elérni!

Területünk – az erdőgazdálkodást érintő ökológiai tényezők 

szempontjából – az országban a legrosszabb adottságokkal rendelkezik, nagy része igen száraz, meszes, szél által összehordott homok, tagolt, gazdag formakincsű és buckás felszínű. Ezeken a területeken a vízellátás szűkös, a talaj csapadékból származó vízkészlete nem egyenlíti ki a levegő párologtató tevékenysége következtében eltávozó vízmennyiséget. A kontinentális éghajlatú tájon pedig gyakoriak az aszályok, a késői fagyok és az ÉNy-i irányú, tavaszi „böjti” szelek sem kímélik ezt a tájat.

Éppen ezen termőhelyi sajátosságok következtében a Társaságunk által kezelt erdőterületek nagy része mesterséges telepítésű, elődjeink homofásítási erőfeszítéseinek gyümölcsei. A kezelt erdőállomány fafaj összetételében az erdei és a fekete fenyő az uralkodó 47%-kal. Ezt követik a szürkenyár 25%, majd az akác 23%-kal. Elsősorban a Duna hullámterében található nemesnyár fafajú erdőknek 4% a térfoglalása, míg a tölgy, egyéb kemény és egyéb lágy lombos fafajok együttesen 2%-ot sem tesznek ki. A számok adottságainkat tükrözik, azonban lehetőségeinkhez igazítva igyekszünk növelni a természetszerű társulásokban található őshonos fajok arányát.