Mediterrán séta az Arborétumban
A Petőfi Népéből értesültem arról, hogy mediterrán séta kerül megrendezésre 2013. július 5-én, pénteken az Arborétumban. Az újságból azt is megtudtam, hogy szakvezetéssel fog zajlani, ami ráadásul ingyenes! Ennek különösen örültem, mert a mai világban nagyon ritka, hogy valami ingyenes legyen. Ez a kis kedvcsináló cikk, és a jó idő egyaránt hozzájárult ahhoz, hogy a részvétel mellett döntsek.
Meglepetésemre több ismerőssel is találkoztam a körülbelül 35-40 résztvevő között. Pozitív élmény volt számomra, hogy a séta pontban 5-kor kezdődött. A sétát vezető hölgy, Sipos Istvánné Mónika érdekes, színes az Arborétumról, és A mi erdőnk-ről szóló prospektusok kiosztásával, valamint rövid történeti ismertetővel nyitotta meg az eseményt.
![]() |
![]() |
![]() |
A körút során megtudtam, hogy annak a pici és rendkívül illatos orgonabokornak - ami nálunk is megtalálható a kertben -, igazából perzsa orgona a neve. Szintén a séta elején derült fény arra, hogy a mindenki által csak Békás-tóként emlegetett halastó, igazából vastalanító medence. Nagyon kevesen tudnak arról, hogy az itt fellelhető víz, magas vastartalma miatt alkalmatlan a növények öntözésére, ezért volt szükség egy köztes megoldásra (jelen esetben egy halastóra), ahol addig áll a víz amíg a benne lévő algák ki nem fejtik jótékony vastalanító hatásukat.
Mindezek mellett számos hárs-és fenyőfafajjal ismerkedhettünk meg. Megtudtuk, hogy az amerikai, és ezüst hársból készült tea allergiát okozhat, míg a nagylevelű, kislevelű, valamint széleslevelű hárs kiválóan alkalmas erre a célra.
Az Arborétumban megbizonyosodhatunk arról, hogy az élet bizony utat tör magának. Ezt példázzák azok a fenyőfák amelyeket Karácsonykor kivágtak a tolvajok, ennek ellenére újra kinőttek, és kihajtottak, igaz mindez kb. 10 évükbe került. Továbbá azok a gallyak, amelyeket védelmi céllal szúrtak le a frissen ültetett ciprusok mellé, mégis kihajtottak.
![]() |
![]() |
![]() |
A séta során láthattunk többek között egy fiatalabb, és egy idősebb libanoni cédrust is. Számomra érdekes információ volt, hogy az idősebb példányok pusztulásuk előtt pár évvel nagyon sok tobozt hoznak. A fiatal példány mellett elhaladva kérdésként merült fel, hogy vajon miért nem hasonlít Csontváry festményéhez. Az idős cédrust látva megkaptuk a választ, itt ugyanis már több volt a hasonlóság.
![]() |
![]() |
![]() |
Megtudtuk, hogy a magyal kétlaki növény. Sétavezetőnk megkérdezte, vajon honnan tudjuk, milyen nemű növénnyel állunk szemben? Senki sem tudta, bár a válasz rendkívül egyszerű volt: csak a női ivarú növény hoz bogyós termést.
![]() |
![]() |
![]() |
Mindezek mellett megismerkedtünk a törökmogyoróval, melyet előszeretettel tesznek mogyorós csokikba, mert olcsóbb, de az Arborétumban nem sok termést találunk, ugyanis az ovisok és a mókusok mindet begyűjtik ("ami a földre hullott, elvihető" - jelszóval). Láttunk továbbá homoktövist, ami (ha nem azonnal fogyasztjuk) lefagyasztva a legegészségesebb, mert így őrizhető meg benne a legtöbb vitamin.
![]() |
![]() |
![]() |
A Mediterrán ösvényről nyíló Kínai ösvény első fája a szecsuáni ős-mamutfenyő. Egy pillanatra itt is megálltunk és megtudtuk, hogy ezt a fát csak 1941-ben fedezték fel Kínában, és mára már annyira visszaszorult, hogy csak kisebb foltokban található meg. Nálunk teljesen télálló, elviseli a magas talajvizet, illetve a mérsékelt levegő- és talajszennyezést.
A séta végén lehetőségünk nyílt bemenni a Mária kápolnába, ami nagyon szép, ugyanis pár éve festették ki. Itt rövid ismertetést hallhattunk az épület történetéről, majd megnéztük a barlanglakást a kápolna mellett, ahol állítólag egy szerzetes élt a világtól elvonultan.
A kápolnából kilépve elkezdett szemerkélni az eső, de nem szomorodtunk el, mert a Székely kapus bejáratnál friss levendula csokrokból választhattunk.Sétavezetőnknek megköszöntük a rendkívül érdekes és tartalmas ismertetést, majd mindannyian élményekkel, és frissen szerzett növényismereti tudásunkkal gazdagodva távoztunk.
![]() |
![]() |
![]() |
Ezúton is szeretném megköszönni mindannyiunk nevében Sipos Istvánné Mónikának, hogy minden kérdésünkre mosolyogva, szívből jövő lelkesedéssel válaszolt, és megpróbálta beszámolóival a lehető legérdekesebbé tenni kirándulásunkat.
Beke Kitti