Legnagyobb méretű erdészetünknek a Dunától a Tiszáig terjedő területe keresztül halad a Solti-sík, Kiskunsági-homokhát, Kiskunsági löszös hát, valamint a Pilis-Alpári-homokhát elnevezésű kistájakon. Ennek megfelelően tájföldrajzi szempontból is igen változatos egység, ahol az ártéri agyagos öntéstalajoktól, a löszös és a szikes területeken keresztül a humuszos homoktalajokig minden termőhely megtalálható. A vízfolyások szabályozásából eredő bolygatottság miatt a természetes vegetáció csak kis területen maradhatott fenn, amelyek éppen ezért jelenleg különböző fokú védettséget élveznek.

Az erdészet 15.099 hektáron gazdálkodik. Fafajkészletét a lombos fajok dominálják, 39 % hazai- és nemesnyáras, illetve egyéb lágylombos állománnyal, 31 % akácossal és 6% tölgyessel, valamint egyéb keménylombos erdőállománnyal, az erdei- és feketefenyő részaránya itt csupán 24 %-ot tesz ki.

Természetvédelmi szempontból olyan kiemelkedő jelentőségű területek, illetve azok közvetlen környezete tartozik ide, mint pl a Kolon-tó, a Felső-kiskunsági szikes puszták és turjánvidék, a Nyárlőrinci-erdő, vagy épp a Tisza Alpár-Bokrosi ártér. Ugyanakkor még ezek közül is kiemelkedik a Peszéri-erdő, ahol a valamikori homoki tölgyesek egyik utolsó maradványát tartjuk fenn.