Január vége-február elején kezdődik a vaddisznók fialási időszaka. Ilyenkor a kocák különös gonddal vigyázzák utódaikat. Alapvetően az állatok ösztönös tulajdonsága, hogy félnek az embertől, ezért, ha tehetik, tartják a távolságot és inkább elmenekülnek. Ugyanakkor malacaik védelmében agresszíven reagálhatnak, ha vélt, vagy valós veszélyt észlelnek a közelükben.
Az erdei séták során vagy az erdőhöz közeli lakott területen is előfordulhat, hogy valaki vaddisznóval vagy csíkos malacokkal találkozik. Éppen ezért nem árt tisztában lenni azzal, hogy ilyenkor mi a teendőnk.
Bármilyen erős is a késztetés, semmiképpen ne fogjuk meg őket. Egyrészt, mert már ilyen apró korukban is megpróbálják megvédeni magukat. Másrészt pedig egyetlen hangjukra a koca nagy valószínűséggel azonnal megjelenik valahonnan a takarásból.
Amennyiben az anya veszélyben érzi a kicsinyét, támadni fog.
Mivel meglehetősen erőteljes állatról beszélünk, a vele való konfliktus esetén - a megfelelő és szakszerű ellátás hiányában - akár életveszélyes helyzetbe is kerülhetünk.
A legcélszerűbb ilyenkor az, ha lassan kihátrálunk a helyzetből, és az ellenkező irányba indulva távozunk. Szükségtelen zajt kelteni, mert ez csak felingerli az állatot. Ha a koca úgy érzi, nem fenyegeti valós veszély, nem kockáztat. Törekszik arra, hogy minél hamarabb biztonságos helyre vezesse a malacait.
Ha kutyával vagyunk, törekedni kell arra, hogy minél hamarabb látótávolságon kívül kerüljünk, mert az ugatás nyugtalanná teszi a disznót, és könnyen a kutyára, vele együtt pedig ránk támadhat. Többek között ezért is célszerű pórázon tartani az ebet, hiszen a legfontosabb az, hogy egy ilyen találkozásból mindenki egészségesen jöjjön ki.
A fentebb leírtak ellenére kiemelném, hogy a vaddisznó, ahogyan a legtöbb vadon élő állat sem támad ok nélkül az emberre.
Tarjányi Lili
Fotó forrása: Pinterest