Az őz szaporodására, életvitelére számos különleges folyamat jellemző. Ez az a vadfaj, ami legtöbbször kerül a természetjárók szeme elé. Ennek ellenére sajnos még mindig sokan összekeverik a szarvassal, vagy tévhitek alapján úgy gondolják, hogy az őz valójában a „kis szarvas” esetleg a szarvas „nőivarú egyede”. De nem! Az őz ugyan valóban a szarvasfélék családjába tartozik, de különálló faj.
A szaporodás időszak, az úgynevezett üzekedés július közepétől egészen augusztus közepéig is eltarthat. Ez leginkább az időjárástól függ, hiszen ez befolyásolja a szaporodási ciklus kezdetét, és összeségében a menetét is. Általában a fiatalabb suták (nőivarú egyed) később, míg az idősebb suták előbb kezdik meg az üzekedést. Az őzek, a legtöbb állathoz hasonlóan poligám (egy állat több, különböző egyeddel párosodik) életet élnek. A bakok az agancstisztítással egyidőben territóriumokat foglalnak, amelyet időről időre jól behatárolhatóan megjelölnek. Többek között szaganyagaikkal, amelyek a homlokmirigy, a hátsó lábak csánk- és ujjmirigyeiben termelődnek. A territórium adottságai jól mutatják, hogy milyen képességű bak foglalja azt el. Az erősek a tagolt, táplálékban gazdag, jó adottságokkal rendelkező revíreket (terület) választják, és védik azokat a vetélytársaiktól. Ezeket a területeket keresik aztán fel az éppen ivarzó suták. A bak ettől kezdve néhány napig terelgeti a sutát, majd amikor az már hajlandó párosodni vele, megtörténik a borítás (az aktus).
Az, aki ez idő tájt kimegy a természetbe, gyakran láthat kergetőző párokat. A bak ekkor körbe-körbe hajtja a sutát, ameddig az „meg nem adja magát”. Ezeket a 10-20 méter átmérőjű köröket nevezi a vadásznyelv boszorkány- vagy ördöggyűrűnek. A többszöri borítást követően a bak másik, a területén tartózkodó sutát keres, és mindaddig így megy ez, ameddig a párzási időszak véget nem ér. Egy párzási időszak során akár 5-6 sutát is megtermékenyíthet egy ereje teljében lévő, jó képességű bak. Az alapidőszakon kívül lehetséges úgynevezett rejtett üzekedés is, amikor a kései üzekedésű suták vagy a korai érésű gidák ivarzanak.
Az üzekedés idején alapvetően jellemző az állatokra az óvatlanság, figyelmetlenség. Főképp, ha a bakok a revírekért harcolnak, vagy a sutát hajszolják. Ilyenkor gyakran kerülnek a közutakra, komoly veszélyt jelentve a saját és a gépjárművezetők testi épségére. A baleseteket elkerülendő, érdemes ebben az időszakban rendkívül körültekintően megválasztani a sebességet. Különösen a mezőgazdasági területekkel, erdőkkel övezett útszakaszokon, amelyek beláthatatlanságuk miatt a legveszélyesebb helyszínek lehetnek.
Mindezek mellett nem árt szót ejteni az illegálisan háznál nevelt bakokról is, akiknek bizony a viselkedése hormonváltozásaiknak köszönhetően megváltozhat gondozójuk iránt. Az ivarérettséggel egyidőben óvni kezdik területeiket, akár az udvaron belül is. Ekkor gyakran vélik betolakodónak azt, aki előtte gond nélkül bemehetett hozzájuk. Többek között ezért is hangsúlyozzuk a lehető legtöbb platformon, hogy nem érdemes, sőt egyenesen tilos bármely vadfaj szaporulatát hazavinni.
Tarjányi Lili