A Natura 2000 hálózat célja, hogy uniós szinten egységes rendszerben biztosítsa a biológiai sokféleség megőrzését, és védelmet nyújtson azoknak a fajoknak és élőhelyeknek, amelyek megőrzése közös európai érdek. Hazánkban a Natura 2000 területek kijelölése során összesen 196 jelölő fajt és 46 élőhelytípust azonosítottak, amelyek országos szinten is kiemelt természetvédelmi jelentőséggel bírnak. E fajok és élőhelyek rendszerezett leírása, kezelési igényeinek feltárása, valamint térbeli elterjedésük dokumentálása nélkülözhetetlen ahhoz, hogy hazánk teljesítse nemzetközi kötelezettségeit és hatékonyan megőrizze e természeti örökséget.
A Natura 2000 hálózat hazai fajlistája változatos rendszertani csoportokat ölel fel. A 196 közösségi jelentőségű faj között megtalálhatók éppúgy növények, mint különféle állatcsoportok tagjai. A gerinctelen fauna például 62 fajt foglal magába, köztük kilenc puhatestűt, egy rákot, négy szitakötőt, hat egyenesszárnyút, húsz bogarat és huszonkét lepkét. Ez utóbbiak közül azonban több faj csak ritkán vagy alkalomszerűen fordul elő hazánkban, tehát a dokumentált jelenlétük inkább eseti, semmint stabil populációt tükröz. A gerinces fajok közül 24 halat, öt kétéltűt, két hüllőt és tizennyolc emlőst tartanak számon, A madárfajok külön csoportként kerülnek kezelésre: hazánkban a madárvédelmi irányelv 1. sz. mellékletében feltüntetett fajok közül 73 madárfaj rendszeresen fészkel, további 28 faj pedig vonulási időszakban figyelhető meg. A Natura 2000 hálózat kijelölése során 45 madárfaj élvezett kiemelt figyelmet. – írja „Natura 2000 fajok és élőhelyek Magyarországon” című jegyzetében Haraszthy László.
A fajok és élőhelyek pontos térbeli eloszlásának feltérképezése kulcsfontosságú. Ennek során a botanikai adatok jellemzően pontszerű vegetációs felvételeken alapulnak, míg az állatfajok és élőhelyek elterjedését az ETRS gridrendszerű térképezéssel dokumentálják. Ezek a térképek nem a fajok tömegességéről vagy populációméretéről adnak információt, hanem a jelenleg ismert előfordulási helyekről. Mindez jól mutatja a természetvédelmi monitorozás kihívásait: az adatok rendszeres frissítése, pontosítása elengedhetetlen, hogy reális képet kapjanak az állományok aktuális állapotáról és változásairól.
A rendszeres monitorozásra vonatkozóan hazánk jogszabályi kötelezettséget vállalt. A jelentések alapját a Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer adatai képezik, amely hosszú távon biztosítja a fajok és élőhelyek állapotának követését. A természetvédelmi szakértők munkája kulcsszerepet játszik ebben: jelenleg több mint száz szakember vett részt a fajok adatainak rendszerezésében és értékelésében. Ennek ellenére a gyakorlati kezeléssel kapcsolatos ismeretek – például a fajok élőhelyének fenntartásához szükséges beavatkozások pontos jellege, ütemezése – sok esetben még mindig hiányosak. Ez egyértelműen rámutat arra, hogy a természetvédelmi kutatásnak még számos területen van dolga: a fajok ökológiai igényeinek jobb megértése, a kezelés hatékonyságának mérése és az új beavatkozási módszerek kidolgozása továbbra is sürgető feladat.
A genetikai kutatások új dimenziót nyitottak a természetvédelemben. Az utóbbi évek molekuláris vizsgálatai számos faj rendszertani besorolását pontosították, amely változások természetesen hatással vannak a fajlistákra is. Egyes esetekben új fajokat kellett elkülöníteni korábban egységesnek tekintett taxonokból, máshol populációk közötti különbségek alapján történt finomítás.
Az élőhelyek vizsgálata szintén átfogó képet nyújt a hazai természet állapotáról. Magyarországon 46 olyan élőhelytípus található, amely az élőhelyvédelmi irányelv szerint is kiemelt jelentőségű. Ezek között megtalálhatók a síkvidéki homokpusztagyepek, löszgyepek, lápok, mocsarak, szikesek, ártéri erdők és egyéb ritka vegetációtípusok. Külön figyelmet érdemelnek a kis kiterjedésű sziklai élőhelyek, amelyeket a kezelési szemlélet szerint összevontan érdemes tárgyalni. A megfelelő természetvédelmi kezelés, például a legeltetéses gazdálkodás, kaszálás vagy a vízviszonyok szabályozása kulcsfontosságú a természetes élőhelyek fennmaradása szempontjából. Számos élőhely esetében a hagyományos mezőgazdasági gyakorlatok megszűnése vagy intenzifikálódása okozta a legnagyobb változást, így a természetvédelmi kezelés gyakran éppen ezeknek a hagyományos gyakorlatoknak a fenntartható visszavezetését jelenti.
Összességében elmondható, hogy a Natura 2000 hálózat hazai rendszere komplex és folyamatosan fejlődő természetvédelmi munkát igényel. A fajok és élőhelyek védelme nem merül ki azok jogi oltalmában: aktív és tudományosan megalapozott beavatkozások, rendszeres monitorozás, a kezelési ismeretek bővítése és a társadalom bevonása egyaránt szükséges ahhoz, hogy hosszú távon biztosíthassuk természeti örökségünk fennmaradását.
A fentebb említett feladatokból erdészeti társaságunk is aktívan kiveszi a részét, számos állat és növényfajnak szolgáltatva így élő-, és szaporodó helyet a vagyonkezelési területünk egyes részein. Az elkövetkező hónapokban bemutatjuk a területünkön előforduló jelölőfajokat és azokat az erdőkezelési eljárásokat, amelyeket a Natura 2000 területeinken eredményesen alkalmazunk.
Fotó: Haszoníts Győző